Az ítélet
3. Az ítélet
Ahogy az ember elszaporodott a föld színén, úgy a bűn is megsokasodott e világban. Ugyanis mindannyian Ádám és Éva leszármazottai voltak, és a bűnös természetüket, a bűnre való hajlamot ugyanúgy örökölték szüleiktől, mint mondjuk a testi vonásokat.
A Biblia így ír erről:
"Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." (1 Mózes 6:1-4)
Abban a korban óriások vagy nefilimek is éltek tehát a földön, amit régészeti leletek is alátámasztanak.
És egyszer csak eljutott az emberiség egy pontig, amikor a bűn már úgy elszaporodott a földön, hogy Isten egyenesen megbánta, hogy megteremtette az embert:
"És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem." (1 Mózes 6:5-7)
A Mindenható elhatározta, hogy eltörli az emberiséget a föld színéről. De Noé kegyelmet talált Isten előtt. Noé Isten parancsának engedve belekezdett egy óriási méretű bárka építésébe, melynek megépítése több évtizedig is eltarthatott.Isten mintegy 4400-4500 évvel ezelőtt (Kr.e. 2450 táján) Özönvizet bocsátott a földre, amely az egész bolygónk felszínét elborította úgyannyira, hogy a hegycsúcsokat is víz lepte el (bővebben lásd: Teremtés vagy evolúció rész 10. A bibliai Özönvízről c. fejezetét). Ezen iszonyú méretű természeti katasztrófa, melyhez hasonlót nem látott még az emberiség (a mai kor árvizei, cunamii össze sem hasonlíthatók vele), egy teljes esztendeig tartott, és 8 ember híján az egész emberiség elpusztult.
Az Özönvíz előtti korszak végén tehát Isten kiválasztott egy személyt, Noét, aki által fennmaradhatott az emberiség és vele együtt nagyon sok állatfaj is. A ma élő összes ember Noé leszármazottja.
Valószínűsíthetően közvetlen az Özönvíz előtti korból származnak az egyiptomi nagy piramisok (Kr.e. 2500 körül), mintegy jelezve a kor technikai színvonalát. Noé bárkájának megépítése is, melynek méretei egy kisebb mai óceánjáró hajó méreteivel vetekedtek, magas szintű szakmai tudásról árulkodik.
Az Özönvíz teljesen átformálta a Föld arculatát, domborzatát, klimatikus viszonyait. Az emberi életkor ezt követően drámai módon lerövidült, úgy hogy kb. 120 évben maximalizálódott.
Itt nézhetsz meg egy félórás filmet Noé bárkájának régészeti bizonyítékairól:
Isten szövetséget kötött Noéval, amely szövetség Isten és ember között a mai napig fennáll. Itt már megengedi Isten az embereknek az állatokkal való táplálkozást, viszont az állatok vérének elfogyasztását megtiltja, és a kiontott emberi vért számon kéri mind állattól, mind embertől, mert az embert Isten saját képére teremtette. Abban a parancsban, hogy aki emberi vért ont, annak vére ember által ontassék ki, benne rejlik az emberi igazságszolgáltatás intézményének legitimálása.
"Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére." (1 Mózes 9:1-6, 11)
Isten tehát megadta az embernek az újrakezdés lehetőségét. A terve szintén az volt, hogy az emberek szaporodjanak, sokasodjanak és tölték be az egész föld színét. De az ember ismét szembefordult Isten akaratával. Ahelyett, hogy szétszóródtak volna a földön, inkább összefogtak, hogy együtt maradjanak, létrehozva I Sarrukin vezetésével, aki a bibliai Nimróddal azonos, Kr.e. 24-23. században az Özönvíz utáni első birodalmat, az un. Akkád birodalmat.
Ekkor még az egész emberiség közös nyelvet beszélt. Az emberek a Sineár földjén (Mezopotámia területe) összefogtak, hogy egy hatalmas várost és tornyot építve nevet szerezve maguknak, Isten akaratával szembe menve együtt maradjanak. Isten ekkor ismét beavatkozott. Összezavarta az emberek nyelvét, és mivel már nem értették meg egymást, meghiúsult a nagy összefogás, és az emberek felhagyva az építkezéssel, szétszóródtak a földön.
"És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost." (1 Mózes 11:4-8)
Innen származik a földön előforduló összes mai nyelvcsalád. A ma használatos nyelvek persze az idők során jelentős változásokon, átalakulásokon mentek keresztül.