5. Különböző szempontok

• - Fizikus szempontjai
  
• - Rendszer-elméleti szempontok
  
• - Informatikus szempontjai
  
• - Matematikus szempontjai
  
• - Biokémikus szempontjai
  
• - Genetikus szempontjai
  
• - Rendszertani szempontok
  
• - Csillagász szempontjai
  

Fizikus szempontjai:

A Világegyetem evolúcióját rendkívül nehéz összhangba hozni a fizika ismert két, nagy hatású természettörvényével, a termodinamika első és második főtételével.

A termodinamika első főtétele az energia-megmaradás törvényeként ismert. Kimondja, hogy egy zárt rendszerben levő energiák összege állandó, tehát az energia nem semmisülhet meg és nem keletkezhet a semmiből. Ez a törvény meggyőző módon azt tanítja, hogy az Univerzum nem teremthette önmagát, hiszen a Világegyetem mai tudásunk szerint zárt rendszer. Az Univerzum jelenlegi szerkezete egyfajta megőrzést (fenntartást, megmaradást) mutat, és nem megújulást, amint azt az evolúcióelmélet megköveteli.

A termodinamika második főtétele kimondja, hogy a Világegyetem energiájából kinyerhető munka mennyisége állandóan és folyamatosan csökken. E főtétel szerint minden a kiegyenlítődés felé mozdul el, vagyis a forró területek kihűlnek, a hideg területek pedig felmelegednek. Így egyre kevesebb munkát lehet az energiából kinyerni.

Másként fogalmazva: minden magára hagyott rendszer a rendezettségből a rendezetlenség irányában mozog, azaz az entrópiája növekszik, tehát ez a törvény a magukra hagyott rendszerek lebomlásának, degradációjának a törvénye.

Ebből az is következik, hogy minél messzebb megyünk vissza az időben, a Világegyetem termodinamikailag egyre valószínűtlenebb, rendszerelméleti és rendszertechnikai szempontból pedig egyre bonyolultabb állapotban volt. A legbonyolultabb, egyben legrendezettebb állapotnak a zérus időpont felel meg.

A termodinamika második főtételében a "magára hagyott" jelző adja meg a kulcsot ahhoz, hogyan lehet olyan rendszereket és folyamatokat létrehozni, amelyek - ellentétben a termodinamika második főtételével - rendezettebb és összetettebb termékeket eredményeznek, mint amelyek korábban léteztek. A válasz: csakis úgy, hogy kívülről irányított energiát közlünk a rendszerrel.

A termodinamika második főtétele kizárja, hogy bármilyen fizikai rendszer spontán módon egy termodinamikailag valószínűbb (tehát rendezetlenebb) állapotból egy termodinamikailag valószínűtlenebb (tehát rendezettebb) állapotba menjen át. Az evolúció általános érvényessége pedig ezt jelentené.

A materialista evolúciótan azt tanítja, hogy a világegyetemben a rend helyenként növekszik az idők során, bármiféle irányított energia nélkül. Ha végigtekintünk az ősrobbanás-elmélet elképzelt mechanizmusain, mindenütt egyre bonyolultabb struktúrák önszerveződő létrejöttével találkozunk.

Rendszer-elméleti szempontok:

Az univerzumban a végtelen nagytól a végtelen parányi méretekig, a galaxisoktól az atomokig, minden nagyfokú szervezettségről tanúskodik. E lenyűgöző rend a hívő tudósokat megnyugtatja, és áhítattal tölti el, míg az ateista kutatókat mélységesen nyugtalanítja. Ugyanis ők sem kerülhetik meg a tényeket, amelyek köztudottan "makacs dolgok". Magas fokú szervezettség kiváló szervezőt feltételez, és a szerzett tapasztalatok területén semmi nem utal arra, hogy bármilyen rendszer véletlenül vagy automatikusan jönne létre. Éppen ellenkezőleg, összes tapasztalatunk arra tanít, hogy minden technikai berendezésnek és technológiai folyamatnak megvan a tervezője a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig; nem kétséges, hogy egyszer a gyufaszálat is megtervezte valaki.

Ez megegyezik a Biblia következtetésével: "Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az." (Zsidó 3:4).

Rendszerelméleti szempontból képtelen feltételezés az, hogy robbanás következményeképpen igen bonyolult, nagy összetettségű, szervezetten összehangolt működésű rendszerek keletkezzenek, még ha elég idő is állna a rendelkezésre.

Informatikus szempontjai:

Tóth Tibor az ősrobbanás elméletével szemben a következő kritikát fogalmazza meg: "Számomra Big Bang három tudományos területen különösen problematikus. Először: ellentmond a termodinamika második főtételének. Másodszor: rendszerelméleti-rendszertechnikai szempontból tarthatatlan. Harmadszor: informatikai szempontból képtelenség."

"Nem ismeretes az anyagi világban olyan természeti törvény vagy folyamat, amely szerint az anyagban magától információ keletkezik." (Werner Gitt)

Információ soha nem keletkezhet véletlenségből vagy véletlen eseményekből. Az információ létrehozása mindig intelligenciát követel.

A Világegyetem létrejöttének kulcskérdése: az információ eredete.

A genetikai kód informatikai természete olyan áthidalhatatlan nehézséget jelent, amely az élet spontán keletkezését tudományos okból megkérdőjelezi. Az információelmélet három nevezetes tételével a materializmus egyszerűen nem tud mit kezdeni. Ezek a következők:

• - az információ nem véletlenszerű mennyiség;
  
• - minden információnak szellemi forrásra (adó) van szüksége;
  
• - információt csak akarat (szándék, intuíció, diszpozíció) hoz létre.
  

Matematikus szempontjai:

Ha a matematikából a valószínűség számítást hívjuk segítségül annak megítélésére, hogy véletlen folyamatok láncolataként létre jöhetett-e élet, akkor hamar rá kell ébrednünk, hogy valószínűség számítás alapján ez teljességgel lehetetlen.

Scott M. Huse ironikus hasonlata szerint: "ha elegendő számú majom elegendő hosszú ideig ütögetné az írógép billentyűit, végül is valamelyiknek sikerülne megírnia egy tökéletes, teljes terjedelmű nagyszótárt".

"Az első sejt véletlen keletkezésében való hit hasonló ahhoz, mint elhinni, hogy ha egy tornádó végigsöpörne egy repülőgép-alkatrészekkel teleszórt szeméttelepen, egy Boeing-747-es Jumbo jet-et alakítana ki." (Fred Hoyle)

Biokémikus szempontjai:

Michael J. Behe amerikai biokémikus a sejt működését illetően úgy érvel, hogy a sejt csak teljes komplexitásában képes működni, így nem lehet életképes aközben, mialatt az evolúció lassú, fokozatos változások közben végbemegy.

Példaként a közismert egérfogót hozza fel, mely mindössze néhány alkatrészből - alaplap, rugó, befogószerkezet, kakas és pecek - van összeszerelve. Az alkatrészek mindegyikére egy időben van szükség, mégpedig a funkciók ellátására alkalmas módon összeszerelt állapotban ahhoz, hogy működőképes csapda alakuljon ki. És ne feledkezzünk meg a szalonnadarabkáról se! Nem tudunk megfogni egypár egeret pusztán az alaplappal, majd hozzáadva a rugót ismét néhánnyal többet, ezután hozzáadva a befogószerkezetet még többet stb., vagyis fokozatosan nem lehet javítani afunkciót. Az összes alkatrésznek egyszerre a rendeltetési helyén kell lennie, hogy az egérfogó teljesítse funkcióját. Az egérfogó valóban "nem csökkenthetően komplex", az "egyszerűsíthetetlen összetettség" példaképe.

Darwin, elméletének publikálásakor, eléggé tisztességes volt ahhoz, hogy a természetes kiválasztódás alapján működő fokozatos evolúció elméletének esetleges későbbi cáfolatához saját maga adja meg az alapötletet. Ma úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyfajta fogadást ajánlott későbbi kritikusainak, mondván: lássuk, nyertek-e? Könyvében így ír: "Ha be lehetne bizonyítani, hogy létezett olyan bonyolult szerv, amely nem jöhetett létre számos apró, egymást követő módosulás révén, akkor elméletem teljesen megdőlne." Michael Behe komolyan vette a darwini kihívást, és egész könyvét (Darwin fekete doboza. Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása.) arra szánta, hogy szaván fogja Darwint és bebizonyítsa: elmélete nem ad választ sem az életformák összetettségére, sem a fajok kialakulásának valódi mechanizmusára.

"Darwinnak a sejt egy »fekete doboz« volt - annak belső működési folyamatai tökéletesen rejtve voltak számára. Most a fekete dobozt felnyitottuk, és tudjuk, hogyan működik. Alkalmazva Darwin vizsgálatát a molekuláris mechanizmusok ultrakomplexitású világára, amelyet az utóbbi 40 év folyamán fedeztek fel, kijelenthetjük, hogy Darwin elmélete a teljes összeomlás állapotában van" - összegzi kutatásainak legfőbb eredményét Behe.

Egy másik biokémiai ellenérv az élet véletlenszerű kialakulásával szemben: Ha valamely aminosav véletlenszerűen alakul ki, mint ahogyan az "ősleves" esetében feltételezik, a legnagyobb valószínűsége annak lenne, hogy a kétféle típus fele-fele arányban jönne létre. Ezzel szöges ellentétben az élővilág fehérjéit felépítő húsz aminosav mind balra forgató.

A fehérjék és a DNS viszonyában felbukkan az ismert kronológiai paradoxon: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Hitching rámutat: a fehérje keletkezése a DNS-ektől függ, DNS viszont nem képződhet fehérje hiányában.

Genetikus szempontjai:

A mutáció felfedezése és a természetes kiválasztódás elvének a mutációval való kombinálása sem oldotta meg azt a problémát, hogy új fajok létrejöttéhez és fennmaradásához egy csapásra teljesen kifejlett, tökéletesen működő új szerveket kellene a fajok egyedeinek produkálniuk. Ilyenfajta "makromutációk" azonban csak az evolucionista tudósok képzeletében léteznek. A valódi mutációk csak apró változásokat hoznak, és ezek az apró változások mindig hátrányt jelentenek a faj számára, amíg nem tökéletesek. És mivel sohasem tökéletesek, a természetes kiválasztódás ugyanúgy megakadályozza a faj felfelé törekvését, mint amilyen eredményesen megakadályozza a hanyatlását is. Ha pedig ez a helyzet, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy Darwin természetes kiválasztódási elve nem a fajok átalakulását, hanem a fajok stabilizálását segíti elő, éppen annak visszacsatoló hatása következtében. Nem létezik tehát olyan evolúciós mechanizmus, amely az egyszerűtől az egyre komplexebb felé mutat. Ennél fogva nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az ún. makro-evolúciós folyamat megtörtént volna.

Genetikusok kimutatták, hogy az öröklődési információkat hordozó DNS-óriásmolekula képes a genetikai ártalmak bizonyos mértékű elhárítására, egyfajta önmagán végzett javító tevékenységre. Ily módon segít a genetikai kód a faj stabilitásának fenntartásában.

Az evolúció állítólagos bizonyítékai nem állják ki kritikus vizsgálat próbáját. A tudományos kutatások eredményei jobban érthetők, ha abban a kontextusban értelmezzük őket, hogy az élőlények alaptípusait Isten teremtette. Ezek az alaptípusok képesek voltak alkalmazkodni a különböző élőhelyekhez oly módon, hogy az eredetileg teremtett genetikai információból (amely a nemi reprodukció révén állandóan újrakeveredett) a természetes szelekció segítségével kiválogatták a nekik megfelelőt. Néhány változat mutációk révén keletkezett, de ezeknél degenerációs változásokról van szó, amelyek a genetikai információ veszteségével járnak, vagy legjobb esetben horizontális módosulatokról, amelyeknél információ sem nem vész el, sem nem keletkezik.

Annak valószínűsége, hogy a természeti folyamatok új genetikai információt hozzanak létre, gyakorlatilag nulla, úgyhogy az evolúció nem jöhet szóba, mint az élőlényekben található irdatlan mennyiségű komplex kódolt információ eredetének oka. A teremtés az a magyarázat, amely a legjobban összeegyeztethető a tudományos megfigyelésekkel.

Rendszertani szempontok:

A biológiában használatos taxonómia (osztályozástan, rendszertan) a bibliai teremtéselméletet jól támogatja. Ha ugyanis az életformák folyamatos változást mutatnak úgy, hogy rendkívül kicsiny mutációs változásokon mennek keresztül, az osztályozás nem volna lehetséges, mert nem alakulnának ki markáns életforma-határok. Azonban az a tény, hogy az élő szervezetek határozottan megkülönböztethetők egymástól és besorolhatók önálló kategóriákba, teljes harmóniában van a teremtési modellel.

Félreértések elkerülése végett itt célszerű megemlíteni, hogy a "bibliai faj" fogalma nem fedi a taxonómiában használt faj (species) fogalmát, hanem rendszertanilag magasabb kategória annál. Inkább a nemzetséghez (genus) áll közelebb. A Teremtés könyvének első fejezete beszámol arról, hogy Isten a növényeket és az állatokat az "ő nemük szerint", (amit a mai szóhasználattal visszaadhatnánk úgy is, hogy nemzetségük szerint) teremtette meg. Ezekből a "bibliai fajokból" vagy nemzetségekből fejlődtek ki a ma ismert fajok (species) és fajták (subspecies) a "micro-evolucio" folyamán (szelekció, izoláció, stb.). Ezek szerint az Isten által teremtett "bibliai faj" már eleve tartalmazta mindazon genetikai információ összességét, amely a belőle kialakult mai fajokban is fellelhető.

Csillagász szempontjai:

Bármennyire is bosszantja az intelligens Teremtő alternatívája az ateista elkötelezettségű tudósokat, a csillagászok felfedezték az u. n. antropikus elvet, amely azt fejezi ki, hogy az Univerzum az emberiség fennmaradását szolgálja. A legutóbbi kutatások azt mutatták meg, hogy a természet alapállandói - a szénatom energiaszintjeitől az Univerzum tágulási sebességéig - éppen megfelelő értékkel rendelkeznek az élet létezéséhez. A kutatási eredmények tendenciaszerűen azt mutatják, hogy az Univerzum kis mértékű "elhangolódása" is drasztikusan lerontaná, vagy teljesen lehetetlenné tenné az élet fennmaradásának feltételeit.

Tekintsük át a Föld-Nap-rendszernek, mint Naprendszerünk számunkra legfontosabb alrendszerének néhány jellemzőjét, amelyek az élet támogatása szempontjából alapvető jelentőségűek.

• - A Föld Naptól való megfelelő távolsága
  
• - A Föld megfelelő forgási sebessége
  
• - A Föld Nap körüli pályája csaknem kör alakú
  
• - A Föld forgástengelyének megfelelő hajlásszöge
  
• - A Föld megfelelő tömege és mérete
  
• - A Föld légkörének különleges tulajdonságai
  
• - A Hold és a Föld tömegközéppontjainak megfelelő távolsága
  
• - A Föld gazdag vízellátása
  
• - A Föld mágneses tere
  

Azt találjuk, hogy mindezek optimálisan lettek megalkotva, hogy az élet számára ideális körülményeket biztosítsanak.

<< Előző  Következő >>